Adattörlés és a vele kapcsolatos mítoszok

Minden területnek – így az adattörlésnek is – megvan a vele kapcsolatos félreértések, ami makacsul tartja magát a szakmai vagy félszakmai közvéleményben. Összeállításunkban ezeket a mítoszokat vesszük górcső alá.

Rengeteg adat keletkezik nap mint nap, szinte fel sem tudjuk fogni mennyi: a Word Economic Forum előrejelzése szerint 2025-ben naponta 463 exabyte-nyi adat keletkezik globálisan. Egy exabyte 1000 bájt a hatodikon.

Ha ez nem mond semmit nekünk, nem vagyunk egyedül. Az talán beszédesebb, hogy 2020 elején a digitális ökoszisztéma bájtjai 40x többen voltak, mint a megfigyelhető univerzum csillagjai. És csillagból tényleg sok van.

Ezeket az adatokat menedzselni kell, tárolni, biztonsági mentést készíteni róluk és esetenként törölni is kellene őket. Azonban nem mindegy, hogyan töröljük adatainkat, mert sok esetben csak a törlés illúzióját kapjuk.

Mítosz 1 – a beépített törlés mindenre jó

Sokszor még a technológiában jártasak is bedőlnek az operációs rendszerekben lévő törlés ígéretének. Pedig ők tudhatják, hogy a hagyományos merevlemez esetében a törlés az még nem törlés. Az operációs rendszer ugyanis ilyenkor nem törli az adatot, hanem csak a rá vonatkozó hivatkozást szünteti meg.

Halkan megjegyzem, hogy ugyanígy dolgozik a Google is, amikor egy weboldalt kivesz a találatok közül: attól, hogy senki sem találja meg az adott weboldat, az az oldal még mindig az interneten lóg.

Az adat akkor semmisül meg, ha átírjuk egy másik adattal. A nemzetközi szabványok szerint mindezt nem elég egyszer ismételni, hanem többször át kell írni az adatokat, hogy biztosra menjünk.

Ehhez képest, amikor a számítógép operációs rendszerének segítségével törölünk egy fájlt, akkor első körben a virtuális szemeteskukába kerül. Innen még egy jól betanított majom is vissza tudja állítani. A kuka ürítésekor megtévesztő a dolog, hogy az operációs rendszer azt kérdi: „Biztos benne, hogy végleg törli ezt a fájlt?”. Ez még nem végleges törlés. Az adat ott marad és visszaállítható.

Mítosz 2 – a formázás mindent visz

A Blancco korábbi saját felmérése azt mutatta, hogy az emberek 51 százaléka az gondolja, az adathordozó formázása (gyorsformázása) végleg töröli az adatokat. Azonban ez nem igaz. A formázás hatására sem törlődnek az adatok, azok online is elérhető eszközök segítségével visszaállíthatók. Amellett, hogy az adatokat vissza lehet nyerni, tanúsítványa sincs a vállalatnak arról, hogy bármit is tett volna az információk védelmében. Azt belátjuk, a mítoszt fenntartja az a tény is, hogy sok OEM gyártó törlésnek nevezi a formázást.

 Mítosz 3 – az adatok titkosítása helyettesíti az adattörlést

A technológiailag fejlettebb IT eszközök adathordozóit kriptográfiai törléssel szokták védeni. A technológia lényege röviden, hogy egy szoftver segítségével az adatokat titkosítják. Az adatok titkosításához használt kulcsot az adatok védelmében törlik. Az adat mindvégig az eszközön marad, csak nem lehet hozzáférni.

A technológiák fejlődésével és az idő múlásával kiderülnek a titkosítás gyenge pontjai. A törlést sok esetben nem szakemberek végzik, rossz, könnyen feltörhető kulcsot használnak. Sok esetben elfelejtik magát a kulcsot törölni. Vagy ahogy a Samsung telefonok esetében kiderült, a saját fejlesztésű titkosítást könnyen kijátszható. Az adat nem semmisül meg, emiatt előbb vagy utóbb valaki talál egy módszert a titkosítás feltörésére.

Published by Vass Enikő

Adatok, környezetvédelem és újrahasznosítás - kell ennél több?

Leave a comment

Your email address will not be published.